Furcsa, jeges csillagokat észleltek a Tejútrendszerben

A csillagászok nemrégiben két olyan égitestet is azonosítottak, amelyek kezdetben úgy tűntek, mintha a csillagképződés jól ismert szakaszában lennének, ám bizonyos tulajdonságaik egyáltalán nem illenek bele kategóriájukba.

A felfedezés több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol

A csillagok nem “égő tűzgolyók”, hanem nukleáris fúzió által működnek, de kialakulásuk folyamatában számos jégmolekula képződik. Egy kutatócsoport új tanulmányában kiemeli, hogy ezek a jégmolekulák fontos szerepet játszanak a csillagképző régiók kémiai fejlődésében és a bolygórendszerek kialakulásában. Az IFLScience szerint az ilyen részlegesen kialakult égitesteket körülvevő gázfelhők gyakran elnyelik a fényt a jégmolekulákkal társított hullámhosszakon.

Az infravörös tartományban végzett megfigyelés során két ilyen jellegzetességet mutató objektumot találtak. Kezdetben ezek nem keltettek különösebb meglepetést, azonban ezek az objektumok nem egy ismert csillagkeletkezési régióban találhatók, és nem mutattak sűrű gázfelhők jelenlétére utaló jeleket. Emellett az infravörös energiaeloszlásuk csúcsa olyan tartományban van, ami egyik ismert csillagtípusra sem jellemző, ráadásul jelenlegi ismereteink szerint a fúziónak sem kellene beindulnia.

Egy nemrég kialakult csillag, és a körülötte lévő protoplanetáris korong, amelyből bolygók fognak képződni. NASA/JPL-Caltech

További vizsgálatokat végeztek az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) segítségével. A megfigyelések során szén-monoxid és szilícium-oxid spektrális vonalakat azonosítottak, port azonban nem találtak. Ezek a tulajdonságok egyik ismert csillagközi jégforrással sem magyarázhatók. A kutatók szerint az objektumok „egy eddig ismeretlen, elszigetelt jeges égitest típusának” képviselői lehetnek.

A két objektum a Földről nézve nagyjából ugyanabban az irányban található, a Tejútrendszer Scutum-Centaurus nevű spirálkarjában, ám az első objektum 6500 vagy akár 30 ezer fényévnyire is lehet, a második pedig körülbelül 43 700 fényévnyire található. A távolságuk csak tovább növeli a rejtélyt, mivel a kutatók nem értik, miért éppen egymás közelében látjuk az egyetlen ilyen tulajdonságokkal bíró objektumokat.

Ha a távolságmérések helyesek, ezek az objektumok a Nap fényének harminc-, de akár több százszorosát is kibocsáthatják. Bár sok nagy tömegű objektum sokkal fényesebb, ezek általában nem rendelkeznek jeges környezettel. Az sem valószínű, hogy óriási gázfelhők lennének, mivel az ALMA mérései szerint méretük nem haladhatja meg a Naprendszer tízszeresét. Ez a méret egy objektumot körülvevő koronghoz még illene, de egy több égitestet tartalmazó felhőhöz már túl kicsi lenne.

Az egyik lehetséges magyarázat, hogy ezek az égitestek idős AGB csillagok, amelyek hatalmas anyagmennyiséget lövelltek ki, ami aztán olyan távolságra került az égitesttől, hogy jég formálódhatott bennük. A kutatók szerint azonban az objektumok több szempontból is eltérnek az eddig ismert fejlett csillagoktól, és a James Webb Űrtávcső (JWST) lehet az a műszer, amely segíthet a rejtély megoldásában.

Érdemes elolvasni:

• Egy, a közelünkben levő exobolygóról kiderült, hogy még soha sem láttak hozzá foghatót
• A világegyetem gyorsabban tágul, mint a fizika magyarázni tudná
•  A Kármán-vonal – Ahol a magyar géniusz az űrrel találkozik